A ’70-es években hozzánk is eljutó ragasztott-táblás homlokzati hőszigetelések napjainkra kötelező kellékévé váltak az ár-érték arányra is odafigyelő tulajdonosok által épített energiatakarékos házaknak. Elterjedésüket felgyorsította a korábban évtizedekig mesterségesen alacsonyan tartott energiaárak mai gyors emelkedése.
Igazi előnyei között a téli fűtési költség csökkentése, a nyári túlmelegedésének megakadályozása, a falszerkezet védelme (vagyis élettartamuk megnövelése), és a hőhidak megszüntetése mellett az is szót érdemel, hogy az utólagos hőszigetelés általában a ház új, színes arculatának kialakításával is jár.
Egy keveset „fogyasztó” és megfelelő érzékkel esztétikussá tett homlokzatokkal rendelkező épület értéke éppen egy olyan piacon növekszik, ahol az óvatos és csekély létszámú vásárlóerő igencsak megnézi, hogy mire költi a pénzét.
Magyarországon kizárólag homogén falazóanyagokból nehéz, vagy aránytalanul drága hőhídmentes, és a vonatkozó hőtechnikai előírásoknak megfelelő határoló szerkezetet létrehozni. Ráadásul a magyar követelmény még mindig engedékenyebb a környező és hazánkhoz hasonló klímával rendelkező országok előírásainál, annak ellenére, hogy már a hazai rendelet 2006-os hatálybalépése óta szakmai szervezetek javasolják a szigorítást. Ez mit jelent? Azt, hogy pár év és mi is követjük a külföldi példát. Sajnos ezzel együtt a gázáremelés és az EU-nak tett vállalásaink szintén ilyen irányban prognosztizálják a jövőt.
Ugyanakkor megfigyelhető az a tendencia is, hogy a külső falak tartószerkezeti és a hőszigetelési funkciója egyre jobban különválik. Úgy, ahogy ma már a hő- és hangszigetelő szakma is elválasztható a klasszikus kőművességtől, és önálló területet képvisel az építőipari kivitelezés fázisai között.
Természetesen az épület körüli hőszigetelés, az ún. thermikus burok kialakításához alkalmazott anyagok és módszerek fejlődése is ugrásszerű napjainkban.
Új fokozott hőszigetelő képességű hőszigetelések jelentek meg a piacon. Nem ok nélkül, hiszen pl. a több, mint 20 %-kal jobb hővezetési tényezővel rendelkező grafitos polisztirol lemezek főleg ott jelentenek segítséget, ahol eleve csak a kisebb vastagságú hőszigetelés fér el: pl. ablakkávák befordításánál, gázcsövek vagy korlátok mögötti részeken.
Mára elérhetők a lépcsős vagy nútféderes élkialakítású szigetelő lemezek.
A falazóelemek után a hőszigetelő tábláknál is cél a hőhidak elkerülése. Nagyobb vastagságoknál, 10 cm felett például egy pontatlan lapillesztésnél kialakuló vonalmenti hőhíd felerősödve jelentkezik, hiszen ott arányaiban nagyobb lesz a kontraszt a hézag és a hőszigetelés hőszigetelő képessége között, nem úgy mint a korábban használt 4-5cm-es lapoknál volt. Ez persze pontos vágással elkerülhető. A nagyobb lapvastagságnál a kézifűrészt immár félredobva, forró huzallal dolgozó cekászos vágógépet használjunk, vagy a lépcsős élkialakítású szigetelő lemezekkel dolgozzunk.
A hőszigetelő anyag választásánál extra igénybevételek is meghatározhatják a döntést. A tartós nedvességnek kitett helyek hőszigeteléséhez használt, gyakorlatilag elhanyagolható nedvességfelvétellel rendelkező zártcellás, extrudált polisztirolhabok (XPS) alkalmazása ma már természetes. Az XPS lemezek érdesített típusai üvegszövet hálóval erősített kérgesítés után vékonyvakolattal elláthatók. Ugyanakkor ezeket az anyagok a fagyapot vértezettel ellátott hőszigetelésekkel együtt olyan helyeken is bevethetők, ahol a fokozott ütésállóság teljesítése a fő szempont. Legyen ez egy nagy forgalmú bevásárlóközpont vagy egy általános iskola földszinti, bejárathoz közeli falszakasza.
Amennyiben a ház lábazatának hőszigetelése is utólag történik, szükséges lehet a lábazat és a fölötte lévő, célszerűen fémanyagú indítóprofilról indított homlokzati hőszigetelés elválasztására. Itt kettős igényt kell kielégíteni: meg kell oldani a hézag hőszigetelését, de olyan anyaggal, ami az esetlegesen bejutó nedvességnek ellenáll és a víz továbbjutását megakadályozza. Erre a feladatra alkalmasak a különböző méterben gyártott 10-20 mm szélességgel és 4-10 mm réskitöltéssel rendelkező, duzzadó habszalagok. A termék összenyomva tekercsben kapható, de végleges alakját néhány percen belül eléri, tökéletes víz- és légzárást biztosítva a hézagban. Ugyanez a szalag beépíthető dilatációkba is, vagy akkor, ha különböző homlokzati anyagok találkozásánál elvárt a rugalmas csatlakoztatás.
Egy homlokzati hőszigetelőrendszer eredményessége hőhídmentes rögzítőelemekkel is fokozható. Hőszigetelésre váró meglévő vakolt vagy festett homlokzatok felületén a ragasztás önmagában bizonytalan rögzítést jelent, ezért itt kötelező, új épületeknél pedig ajánlott a kiegészítő dűbelezés. Egy rögzítéstechnikával foglalkozó német cég tanulmánya szerint a fém beütőszeges dűbel darabonként 3%-kal is csökkentheti a szigetelés hatékonyságát, ami - ha az elsősorban polisztirol anyagú szigeteléseknél jelentkező ún. matrac-effektust figyelembe véve és 6db/m2-es kiosztást nézve - máris 18%-os hatékonyság romlást eredményezhet. Persze az új generációs süllyesztett tárcsájú dűbelek alkalmazásával ezekkel a pontszerű hőhidakkal nem kell számolnunk. Ezek lényege, hogy egy speciális vágóéllel kialakított fúrófejjel kell telepíteni a csavarmenetes szárral rendelkező műanyag tárcsás dűbeleket. Ez a szerszám mintegy 20 mm-re besüllyeszti a tárcsát a hőszigetelésbe, és a tárcsa fölé ugyanilyen vastag, a hőszigetelés anyagából (polisztirolból vagy kőzetgyapotból) legyártott rondella elhelyezését teszi lehetővé.
Szintén hőhídmentes rögzítés érhető el az utóduzzadás-mentes poliuretán habok ragasztóként való alkalmazásával. Előnye egyrészt a könnyűszerkezetes, szerelt jellegű falazatok vékonyvakolattal ellátott hőszigetelésekor jelentkezik, másrészt a kétrétegű hőszigetelés második rétegének elhelyezésénél gazdaságos. Ez a módszer régi homlokzati hőszigetelés feljavításánál vagy az extra vastagságú szigetelőanyaggal bevont épületeknél, például passzívházaknál járatos. Ilyenkor az alsó réteg és a felső záró réteg lapjai eltolással készülnek, ahol a felső réteg nemcsak az alatta lévő lapillesztéseket takarja el, hanem a korábban beépített, még pontszerűen hőhídként jelentkező dűbelezést is lefedi. Ragasztóereje általában meghaladja a hagyományos zsákos ragasztókét, és optimális esetben 1-2 óra múlva el lehet kezdeni a felület hálózását.
És végül egy apró kis odafigyelés. Gyakran fejtörést okoz, ha az utólagos hőszigeteléssel bevont homlokzatra kell könnyebb tárgyakat, cégtáblát, világítótestet, házszámtáblát feltenni úgy, hogy a hőszigetelést ne üssük át fém csavarokkal. Ehhez fejlesztették ki szárazépítésben már régóta bevált, széles menettel és rugalmas alátéttel rendelkező spiráldűbeleket. Előfúrást nem igényelnek és akár 5 kg-os terheket is megtartanak.
A felsorolt példák nem járnak jelentős többletmunkával, és a homlokzatszigetelés beruházási költségeinek csak kisebb hányadát teszik ki, de elősegítik, hogy ne építsünk be időzített hibaforrásokat a rendszerbe.
Károlyi Tibor
www.masterplast.hu
