
Két csoportjuk létezik: a hagyományos, párazáró, általában polietilén vagy polipropilén anyagból készül, hálóerősítéses vagy anyagában szövött tetőfóliák, valamint az új generációs, páraáteresztő, többrétegű tetőfóliák.
Mindkét csoportba több tucat gyártó több mint 100 féle fóliája tartozik, és nem könnyű feladat a célra leginkább alkalmas tetőfólia kiválasztása.
A választás megelőző legfontosabb eldöntendő kérdés az, hogy akarunk-e tetőtérbeépítést vagy sima fűtetlen padlást szeretnénk. Ha csak egy hasznosítatlan padlásunk lesz, amit persze később sem tervezünk beépíteni, akkor maradhatunk a jól bevált hagyományos tetőfóliáknál, de csak akkor, ha a fólia és a cserép közötti szellőzés kifogástalan, és a nyári túlmelegedés megakadályozására a padlástér folyamatos légcseréjéről is gondoskodunk.
Beépített tetőtereknél ezzel szemben csak a korszerű, páraáteresztő fóliák alkalmazása javasolt. A szarufák között hőszigetelés elhelyezésekor ezek alatt nem kell légrést hagyni, hiszen a pára szinte akadálytalanul áthatol rajtuk. A teljes szaruvastagság kitölthető, így az új előírások 0,25 W/m2K-es „U” értékéhez szükséges 20-22 cm-es hőszigetelés nagyobb része helytakarékos módon a szarufák között elhelyezhető. Nem a belmagasságból vesszük el az értékes centimétereket. Nincs szükség a mesterséges távtartóként használt huzalháló elkészítésére sem, és nem kell álmatlanul forgolódni azért, hogy a lágy filces hőszigetelés vajon kirugózva vagy az ereszhez lecsúszva eltömi-e a jótékony szellőzőrések bejáratát. Ha nincs szellőző légrés nincs huzat sem, ami a hőszigetelésként használt lágy szálas anyagok (mert sajnos anyagi okoknál fogva leggyakrabban ezt használják) felületét hűtené, folyamatosan hideg levegővel töltve azt, és hőszigetelő képességét jelentősen lerontva. Ezek a fóliák, a legmodernebb sportruházatok elvét követve m2-ként akár 1000-1500 gramm vízgőzt is átengednek és sd-értékük az előírás szerinti maximális 0,3m helyett 0,02-0,08m között van. Bonyolult tetőknél további előnyük, hogy a vápák és tetőgerincek beázásmentes lefedése egyszerűbb, mint a hagyományos társaiknál, hiszen a csomópontokon a fólia simát áthajtva fektethető.
Másik eldöntendő kérdés a fólia típusának kiválasztásakor a tető hajlásszögével és bonyolultságával függ össze. Minél alacsonyabb a tető hajlása, vagy minél több vápa, élgerinc, tetősík ablak, széles felépítmény ékesíti a tetőt, annál lassabb a víz lefolyása a tetőről, és annál nagyobb a szél visszatorlasztó hatása a fedés rései között. A gyártói alkalmazástechnikák leírásait és a szakmát összefogó ÉMSZ irányelveit követve a tetőfóliák fektetését a szokványos szarufákon végigfuttatott és enyhén belógatott módból a hajlásszög csökkenésével előbb aljzatra (pl. deszkázatra) majd aljzatra fektetve+szélzáró módon összeragasztva kell elvégezni. Az aljzatra fektetéskor a fólián végigmehet az ács, ezért ide csak kellően vastag és valamilyen védő felsőréteggel ellátott termék használható.
Egy fólia kiválasztásának harmadik szempontja a tetőfedés anyagától és színétől függ. Egy forró nyári napon a megfelelően átszellőztetett, és legalább 5/5 cm-es ellenlécekkel kialakított tetőknél egy sötét színű, fémlemez fedés alatt 65-70 C-os hőmérséklet is előfordulhat. Minden tetőfólia hőállóságát annak anyaga határozza meg. A polietilének kevésbé, a polipropilének már tartósabban ellenállnak a hőnek, míg a poliészterből készült, speciális fóliák magas hőállósággal rendelkeznek. A kiválasztásnál legyen ez is olyan tulajdonság, amit keressünk a termék műszaki adatlapján. Sima betoncserépnél a normál hőterhelésre tervezett 70C-os hőállóságú fóliák, míg fém cserepes vagy trapézlemezeknél csak a magas hőállóságú (90C felett) tetőfóliák használhatók.
Mindezeket mérlegelve a választott fólia vastagsága és szakítószilárdsága mellett tehát az sd-értékét, a javasolt fektetési módját és a fólia hőállóságát is kérdezzük meg ha tetőfóliát vásárolunk.