Az Európai Bizottság felmérése alapján az EU területén éves szinten 600 millió tonna hulladék keletkezik, amelynek legnagyobb hányadát (34,7%) az építőiparban keletkezett hulladék teszi ki.

Annak ellenére, hogy az építőipari melléktermék aránya tagországonként eltérő (Ausztriában 72,1%, Magyarország 20,7%), illetve egy olyan keletkezett anyagfeleslegről beszélünk, aminek a kezelése és eltakarítása fájó többletköltséget jelent az ipari szereplők számára – különösen az építőiparban érdemes újragondolni az építési hulladákkezelésre vonatkozó gyakorlatot.

Hogyan működik ma a hulladékgazdálkodás az építőiparban?

Magyarországon az építési és bontási tevékenység során keletkező hulladék kezelésének szabályozását a 45/2004. [VII. 26.] rendelet mondja ki. Az építkezés során keletkezett melléktermék elszállításáról és hulladéklerakóba juttatásáról az építtetőnek kell gondoskodnia, az építési vagy bontási munkálatok során keletkező hulladék kezelését pedig a területileg illetékes környezetvédelmi hatóság ellenőrzi. Amennyiben elmulasztja az építtető, a környezetvédelmi hatóság szabálysértési eljárást indíthat, vagy megtagadhatja az építési engedély kiadását az adott területre.

Hulladékkezelés új építkezésre vonatkozóan

Új építés esetén építési tervlapot, bontás esetén bontási tervlapot kell vezetni. Ezeken a munkálatok során keletkező hulladékmennyiséget és azok típusát kell feltüntetni, valamint gondoskodni kell arról, hogy az építkezés során fel nem használt anyagok a megfelelő hulladéklerakóba kerüljenek (inert vagy vegyes hulladék). A környezetvédelmi hatóság felé el kell számolni a hulladéklerakással, vagyis be kell mutatni a hulladéklerakótól kapott bizonylatot.

Hulladékkezelés felújítás esetén

Mivel a felújítási munkálat nem engedélyköteles, általában a hulladékkezelés naplózása sem történik meg. Ezek az esetek többnyire magánszemélyek lakás-vagy házfelújítását jelentik, vagyis az építtető egy magánszemély vagy család, akinek a költségvetését jelentősen megdobná a hulladék elszállíttatása. Ezekben az esetekben a keletkezett hulladék sorsa követhetetlen: az inert hulladék szerencsésebb esetben a településen elérhető hulladéklerakóban köt ki, a vegyes hulladék pedig apránként beolvad a kommunálisba, vagy a településhatár mellett köt ki egy elhagyatott területen illegális lerakatként.

Miért ódzkodunk a hulladékkezeléstől?

Mint mindennek, a szemét eltakarításának is költsége van, nem is beszélve a tárolásáról és későbbi sorsáról. Az építőipar esetében az inert hulladék kezelésével jóval könnyebb dolga van az építtetőnek, mivel az kizárólag építési törmeléket (kő, beton, tégla, homok) tartalmaz, ami később a hulladéktelepen aprítás és darabolás által újrahasznosításra kerül. Mivel az utóbbi évtizedekben egyre égetőbbé vált a természeti erőforrások kimerülésének veszélye, a körforgásos gazdasági modell alapján majd minden iparágban arra törekszünk, hogy a termelés során keletkezett fölösleget visszaforgassuk és újabb terméket készítsünk belőle. Az inert hulladék hasznosítására egy újrahasznosító iparág épült rá, tehát a hulladéktelepre hordott építési törmelék nem pusztán hulladékot jelent, hanem alapanyagot egy újabb építőanyag előállításához. A kialakult érdekeltségnek köszönhetően az inert hulladék tárolására jóval több telephely létesült, ennek következtében pedig a tárolási költségei is jóval kedvezőbbek, mint a vegyes hulladék esetében. Ma az inert hulladék tárolása 7500 Ft + ÁFA / tonna értéken működik, míg a vegyes hulladék esetében 24 500 Ft + ÁFA / tonna a tárolási költség.

A vegyes hulladék kezelését megnehezíti, hogy amíg inert hulladék tárolására alkalmas telepből nagyjából minden városban található egy, addig a vegyes hulladék tárolására alkalmas telepből megyénként van 3-4.

Költséghatékony megoldás a Hungarocell-hulladék kezelésére

A hulladékkezelésben nem csak a hulladék tárolása termel plusz költséget, hanem annak elszállítása is. A konténeres cégek nem súlyra számolják a hulladék elszállítását, hanem térfogatra, aminek a díjszabása elég nagy szórással működik: 6-12 ezer forint / m3 áron. A vegyes hulladék elszállítása jelentős többletköltséget termelhet az építtető számára, hiszen a vegyes hulladékba bekerülő fém, fa, műanyag, festék, polisztirol stb. térfogata és súlya anyagonként jelentősen eltérő. A Hungarocell hulladék nagy mennyiségben történő szállítása például egy olyan tételt jelent, ami konténeres szállítási megoldással 700 – 850 forint / kilogramm költséget ró az építtetőre és éves szinten Magyarországon 100 000 m3-t meghaladó mennyiség keletkezik ebből a hulladékból. Ennek a költségnek a csökkenése akkor érhető el, ha egy másik piaci szereplő érdekeltté válik a keletkezett polisztirol felhasználásában, és ezen a ponton lép be a Masterplast Hungarocell Zöldprogramja. A körforgásos gazdaság megvalósítása érdekében az általunk is forgalmazott Hungarocell EPS és XPS anyagok hulladékának újrahasznosítására kifejlesztettünk egy új technológiát, vagyis mi leszünk az a piaci szereplő, akinek a működése lehetővé teszi a vegyes hulladék kezelésének költségcsökkenését. Az építési munkálatok során keletkező Hungarocell hulladékanyagok szállítására és tárolására dolgoztunk ki azt a programot, ami jelentős költségcsökkenést fog eredményezni az építőipar szereplői számára, a következő bejegyzésben pedig részletesen elmagyarázzuk, hogy hogyan fog működni.

Nagyon sok kérdést kaptunk azzal kapcsolatban, hogy mire is érdemes figyelni egy felújítás során. Általános szabályok nincsenek, hiszen minden épület más és más, de néhány támpontot szeretnék megosztani, ami segítségére lehet a felújításba kezdőknek. Ha az épület hőveszteségéről van szó - és márpedig mi a szigeteléssel foglalkozunk - akkor arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy például egy földszintes családi háznál vagy egy tetőtérnél a legjelentősebb hőveszteség mindig a födémen van, vagy a tetőtérben. A meleg, mint tudjuk felfelé száll, úgyhogy az első lépés, hogy nézzük meg, hogyan van leszigetelve a padlásterünk. Ezt érdemes jó erősen hőszigetelni, hiszen arra megy el a legtöbb energia. Nagyon népszerű még a homlokzati hőszigetelés, ami nem csupán egy energetikai kérdés, hanem az épület esztétikumának, és ezáltal az értékének a növelésével is együtt jár. Ez egy nagyon népszerű beavatkozás az építtetők és a felújítók körében.

Ami viszont kéz a kézben jár, és nem tudok elmenni mellette: hogyha a homlokzati hőszigetelést rendbe rakjuk, akkor mindenképpen, kérdezés nélkül rakjuk rendbe a nyílászáróinkat is! Hogyha a nyílászárók energetikailag nem megfelelőek, akkor azt egy lépésben, a homlokzati hőszigeteléssel együtt kell kezelni. Ez egyrészről azért van, hogy utólag rombolást ne végezzünk, másrészről pedig vannak olyan fontos csomóponti kialakítások, csatlakozó szerkezetek, amiket egész egyszerűen nem lehet külön-külön kezelni, hanem egy projekt keretében kell rendbe rakni.

Épületfelújításnál gyakori, hogy kompromisszumokat kell hoznunk. Előfordul, hogy vannak olyan szerkezetek, tipikusan ilyen a padlószerkezet, hogyha az nem volt eredetileg lehőszigetelve, akkor azzal sok mindent már nem tudunk kezdeni. Hiszen, amikor már bent lakunk a lakásban, nagyvalószínűséggel túl nagy művelet lenne kidobni az egész padlót, és újra lehőszigetelni. Ilyenkor kompromisszumos megoldásokban gondolkodhatunk. Például, úgy le kell hőszigetelni az épületnek a lábazatát, annyira aktív hőszigetelést kell felvinni, hogy ott a hő ne vándoroljon a padló felé és kifelé. Nagyon fontos, hogy az épületnek a lábazati hőszigetelését jó mélyen, amilyen mélyen csak tudjuk, vigyük bele a földbe, hogy a megkerülő hőhídnak az útja minél hosszabb legyen.

Abban mindannyian egyet értünk, hogy a penész nem kívánatos vendég a lakásban. Amellett, hogy esztétikailag hagy némi kívánnivalót maga után, komoly egészségügyi kockázattal is jár – még akkor is, ha nem látjuk. Nézzük meg kicsit közelebbről, miért is jelenik meg a penész és mit tehetünk ellene!

Hogyha a lakókörnyezetünkben túl magas a páratartalom, és hideg felületekkel találkozik ez a nedves légtömeg, akkor a víz kicsapódik. Ahol pedig a víz kicsapódik, átnedvesedik a belső szerkezet, az előbb-utóbb penészesedéshez vezet.

Hogyan is tudjuk elkerülni, hogy a penész megjelenjen a lakásban?

Vagy csökkentjük a levegőnek a természetes páratartalmát, hogy minél szárazabb legyen a levegő, vagy pedig az épületszerkezeteinket úgy szigeteljük, hogy hideg felületek ne legyenek a belső oldalon. A házban lévő levegő páratartalmát úgy lehet csökkenteni, hogy rendszeresen szellőztetünk. Az is sokat segíthet, ha nem a lakásban teregetjük ki a ruhát, szárítógépet használunk vagy az erkélyre teregetünk, hogy felesleges páraterhelés ne jusson be az épület belsejébe. De alapvetően úgy tudjuk a páramennyiséget csökkenteni a lakásban, hogy rendszeresen szellőztetünk, ez az első lépés

Kritikusak lehetnek még a vasbeton szerkezetek, mint mondjuk egy nyílászáró feletti áthidaló, ami nincsen jól hőszigetelve. Ebben az esetben ez egy hőhíd, és akkor a hőhídnak a belső oldala szintén hideg, és ha hideg, akkor kicsapódik rá a pára. Tipikus probléma szokott még lenni, hogyha az épület lábazata kívülről nem jól hőszigetelt, illetve ha a padló alatt nincsen megfelelő hőszigetelés, mert akkor gyakorlatilag a padló-fal csatlakozási sávjánál is kicsapódhat a pára.  Amire még nem szoktak gondolni a lakáshasználók, hogyha egy külső falhoz – ami nem túl jól hőszigetelt – szorosan hozzáépítünk egy beépített szekrényt, vagy egy olyan szekrényt, ami tele van ruhával (és a sok ruha magában is jó hőszigetelő), akkor maga a szekrény mögötti falfelületünk is penészesedhet. Azzal lehet védekezni, hogy a szekrényt elhúzom vagy átfordítom egy olyan falra, ami nem külső fal, hanem belső fal, így a külső fal előtt lesz egy megfelelő levegőáramlat, ami kiszárítja a felületet.

A szellőztetésen és a levegőáramoltatáson túl feladatunk még a penész megelőzésének érdekében az, hogy olyan szerkezeteket építsünk, olyan módon hőszigeteljük le az épületet kívülről, hogy a fal összes belső pontja, a nyílászárók, a padló mindig meleg legyen. Mert meleg felületen nem csapódik ki a pára, és ha nem csapódik ki, akkor nincsen penészesedés.

A ’70-es években hozzánk is eljutó ragasztott-táblás homlokzati hőszigetelések napjainkra kötelező kellékévé váltak az ár-érték arányra is odafigyelő tulajdonosok által épített energiatakarékos házaknak. Elterjedésüket felgyorsította a korábban évtizedekig mesterségesen alacsonyan tartott energiaárak mai gyors emelkedése.

Igazi előnyei között a téli fűtési költség csökkentése, a nyári túlmelegedésének megakadályozása, a falszerkezet védelme (vagyis élettartamuk megnövelése), és a hőhidak megszüntetése mellett az is szót érdemel, hogy az utólagos hőszigetelés általában a ház új, színes arculatának kialakításával is jár.

Egy keveset „fogyasztó” és megfelelő érzékkel esztétikussá tett homlokzatokkal rendelkező épület értéke éppen egy olyan piacon növekszik, ahol az óvatos és csekély létszámú vásárlóerő igencsak megnézi, hogy mire költi a pénzét.

Magyarországon kizárólag homogén falazóanyagokból nehéz, vagy aránytalanul drága hőhídmentes, és a vonatkozó hőtechnikai előírásoknak megfelelő határoló szerkezetet létrehozni. Ráadásul a magyar követelmény még mindig engedékenyebb a környező és hazánkhoz hasonló klímával rendelkező országok előírásainál, annak ellenére, hogy már a hazai rendelet 2006-os hatálybalépése óta szakmai szervezetek javasolják a szigorítást. Ez mit jelent? Azt, hogy pár év és mi is követjük a külföldi példát. Sajnos ezzel együtt a gázáremelés és az EU-nak tett vállalásaink szintén ilyen irányban prognosztizálják a jövőt.

Ugyanakkor megfigyelhető az a tendencia is, hogy a külső falak tartószerkezeti és a hőszigetelési funkciója egyre jobban különválik. Úgy, ahogy ma már a hő- és hangszigetelő szakma is elválasztható a klasszikus kőművességtől, és önálló területet képvisel az építőipari kivitelezés fázisai között.

Természetesen az épület körüli hőszigetelés, az ún. thermikus burok kialakításához alkalmazott anyagok és módszerek fejlődése is ugrásszerű napjainkban.

Új fokozott hőszigetelő képességű hőszigetelések jelentek meg a piacon. Nem ok nélkül, hiszen pl. a több, mint 20 %-kal jobb hővezetési tényezővel rendelkező grafitos polisztirol lemezek főleg ott jelentenek segítséget, ahol eleve csak a kisebb vastagságú hőszigetelés fér el: pl. ablakkávák befordításánál, gázcsövek vagy korlátok mögötti részeken.

Mára elérhetők a lépcsős vagy nútféderes élkialakítású szigetelő lemezek.

A falazóelemek után a hőszigetelő tábláknál is cél a hőhidak elkerülése. Nagyobb vastagságoknál, 10 cm felett például egy pontatlan lapillesztésnél kialakuló vonalmenti hőhíd felerősödve jelentkezik, hiszen ott arányaiban nagyobb lesz a kontraszt a hézag és a hőszigetelés hőszigetelő képessége között, nem úgy mint a korábban használt 4-5cm-es lapoknál volt. Ez persze pontos vágással elkerülhető. A nagyobb lapvastagságnál a kézifűrészt immár félredobva, forró huzallal dolgozó cekászos vágógépet használjunk, vagy a lépcsős élkialakítású szigetelő lemezekkel dolgozzunk.

A hőszigetelő anyag választásánál extra igénybevételek is meghatározhatják a döntést. A tartós nedvességnek kitett helyek hőszigeteléséhez használt, gyakorlatilag elhanyagolható nedvességfelvétellel rendelkező zártcellás, extrudált polisztirolhabok (XPS) alkalmazása ma már természetes. Az XPS lemezek érdesített típusai üvegszövet hálóval erősített kérgesítés után vékonyvakolattal elláthatók. Ugyanakkor ezeket az anyagok a fagyapot vértezettel ellátott hőszigetelésekkel együtt olyan helyeken is bevethetők, ahol a fokozott ütésállóság teljesítése a fő szempont. Legyen ez egy nagy forgalmú bevásárlóközpont vagy egy általános iskola földszinti, bejárathoz közeli falszakasza.

Amennyiben a ház lábazatának hőszigetelése is utólag történik, szükséges lehet a lábazat és a fölötte lévő, célszerűen fémanyagú indítóprofilról indított homlokzati hőszigetelés elválasztására. Itt kettős igényt kell kielégíteni: meg kell oldani a hézag hőszigetelését, de olyan anyaggal, ami az esetlegesen bejutó nedvességnek ellenáll és a víz továbbjutását megakadályozza. Erre a feladatra alkalmasak a különböző méterben gyártott 10-20 mm szélességgel és 4-10 mm réskitöltéssel rendelkező, duzzadó habszalagok. A termék összenyomva tekercsben kapható, de végleges alakját néhány percen belül eléri, tökéletes víz- és légzárást biztosítva a hézagban. Ugyanez a szalag beépíthető dilatációkba is, vagy akkor, ha különböző homlokzati anyagok találkozásánál elvárt a rugalmas csatlakoztatás.

Egy homlokzati hőszigetelőrendszer eredményessége hőhídmentes rögzítőelemekkel is fokozható. Hőszigetelésre váró meglévő vakolt vagy festett homlokzatok felületén a ragasztás önmagában bizonytalan rögzítést jelent, ezért itt kötelező, új épületeknél pedig ajánlott a kiegészítő dűbelezés. Egy rögzítéstechnikával foglalkozó német cég tanulmánya szerint a fém beütőszeges dűbel darabonként 3%-kal is csökkentheti a szigetelés hatékonyságát, ami - ha az elsősorban polisztirol anyagú szigeteléseknél jelentkező ún. matrac-effektust figyelembe véve és 6db/m2-es kiosztást nézve - máris 18%-os hatékonyság romlást eredményezhet. Persze az új generációs süllyesztett tárcsájú dűbelek alkalmazásával ezekkel a pontszerű hőhidakkal nem kell számolnunk. Ezek lényege, hogy egy speciális vágóéllel kialakított fúrófejjel kell telepíteni a csavarmenetes szárral rendelkező műanyag tárcsás dűbeleket. Ez a szerszám mintegy 20 mm-re besüllyeszti a tárcsát a hőszigetelésbe, és a tárcsa fölé ugyanilyen vastag, a hőszigetelés anyagából (polisztirolból vagy kőzetgyapotból) legyártott rondella elhelyezését teszi lehetővé.

Szintén hőhídmentes rögzítés érhető el az utóduzzadás-mentes poliuretán habok ragasztóként való alkalmazásával. Előnye egyrészt a könnyűszerkezetes, szerelt jellegű falazatok vékonyvakolattal ellátott hőszigetelésekor jelentkezik, másrészt a kétrétegű hőszigetelés második rétegének elhelyezésénél gazdaságos. Ez a módszer régi homlokzati hőszigetelés feljavításánál vagy az extra vastagságú szigetelőanyaggal bevont épületeknél, például passzívházaknál járatos. Ilyenkor az alsó réteg és a felső záró réteg lapjai eltolással készülnek, ahol a felső réteg nemcsak az alatta lévő lapillesztéseket takarja el, hanem a korábban beépített, még pontszerűen hőhídként jelentkező dűbelezést is lefedi. Ragasztóereje általában meghaladja a hagyományos zsákos ragasztókét, és optimális esetben 1-2 óra múlva el lehet kezdeni a felület hálózását.

És végül egy apró kis odafigyelés. Gyakran fejtörést okoz, ha az utólagos hőszigeteléssel bevont homlokzatra kell könnyebb tárgyakat, cégtáblát, világítótestet, házszámtáblát feltenni úgy, hogy a hőszigetelést ne üssük át fém csavarokkal. Ehhez fejlesztették ki szárazépítésben már régóta bevált, széles menettel és rugalmas alátéttel rendelkező spiráldűbeleket. Előfúrást nem igényelnek és akár 5 kg-os terheket is megtartanak.

A felsorolt példák nem járnak jelentős többletmunkával, és a homlokzatszigetelés beruházási költségeinek csak kisebb hányadát teszik ki, de elősegítik, hogy ne építsünk be időzített hibaforrásokat a rendszerbe.  

Károlyi Tibor

www.masterplast.hu

Most hogy itt a tavasz, és jön a jó idő, joggal merül fel a kérdés bennünk: Hogyan is álljunk neki egy hőszigetelő rendszer kivitelezésének? Új épület esetén nem sok kérdés van, mert gyakorlatilag minden a helyén van kész tervekből dolgozunk, viszont felújításnál már annál több ilyen szempontból a kérdés.

A falazat állapotfelmérése

Első lépésben meg kell állapítsuk, hogy a vízszintes falszigetelés a lábazat és a falazat között meg van e? Hogyha megvan, az nagyon jó, mert akkor a fal nem tudja felszívni a lábazat irányából a nedvességet. Ha viszont nincs, akkor addig nem szabad homlokzati rendszert készíteni, amíg ezt valamilyen úton-módon nem pótoljuk.

Hogyha megvan a vízszintes falszigetelés, akkor tudunk foglalkozni a falazattal. Meglévő vakolatról meg kell állapítsuk, hogy az hordozóképes e, illetve a falazat hordozóképes e. Ha a vakolat nem állékony, akkor azt le kell verni, karcpróbával meg kell nézni, hogy mennyire porlik, kell e esetleg alapozni a felületet. Én inkább azt javaslom, hogy mindig kell felújítás során alapozni a felületet, hogy megfelelő tapadást tudjunk elérni a ragasztó számára. Hogyha ezeket elvégezzük, akkor tudjuk kezdeni a kivitelezést. Még egy fontos dolog: a dűbelkihúzás, a megfelelő dűbelnek a megállapítása. Fontos, hogy a megfelelő dűbel, a megfelelő falazathoz kerüljön.

A megfelelő hőszigetelőanyag kiválasztása

Nézzük meg, hogy például egy tipikus 60-as, 70-es évekbeli, Kádár-kocka épületnél, milyen vastagságú, milyen típusú hőszigeteléseket érdemes választani. Ezeknek az épületeknek jellemzően kisméretű tömör tégla vagy B30-as falazata volt, és ezeknél az épületeknél, hogyha teljeskörű felújításban gondolkodunk, akkor mindenképpen vastagabb, legalább 15 cm-es hőszigetelést kell, hogy felhelyezzünk.

A 15 cm mindenképpen abban az esetben felel meg, hogyha nem csak a falat hőszigeteljük, hanem a födémet is, illetve a nyílászárók cseréjét is végrehajtjuk, továbbá a lábazatot is hőszigeteljük. Tehát ekkor az induló vastagságunk legalább 15 cm, de természetesen 20 cm-el még nagyobb fokban, gyorsabban érünk el költségmegtakarítást. Hogyha más típusú anyagok jönnek szóba, például a legalább 20%-kal jobb hőszigetelő képességű grafitos anyagok, akkor itt is mindenképpen a vastagabb hőszigetelőanyagokat érdemes választanunk. Az 5 cm-es anyag ebben az esetben sem ér semmit, a 15-20 cm-es anyagok, amik szóba jöhetnek.

Azt is megemlítem, hogyha nincs arra lehetősége valakinek, hogy teljeskörű felújítást végezzen, tehát nyílászárócsere, födémszigetelés stb., akkor viszont nem szabad túlszigetelni az épületet. Ebben az esetben én azt tanácsolom, hogy egy 10 cm-es vastagságnál – falak esetében – érdemes megállni.

Egy felújításnál nagyon fontos, hogy épületdiagnosztikát, azaz épület állapotfelmérést végezzünk. Ez azt jelenti, hogy a kivitelező a kivitelezés megkezdése előtt meg kell, hogy vizsgálja azt az adott szerkezetet, a falazatot, hogy mennyire hordozóképes, vakolatot le kell e verni, kell e kiegészítő vakolás a felület alá, illetve dűbelkihúzó vizsgálattal igazoljuk, hogy milyen dűbel lesz annál a falazatnál megfelelő. Ha ez megvan, akkor léphetünk a következő mozzanatra.

A dűbelezésnél is számos hibát el lehet követni. Az egyik ilyen például, hogyha nem is készül dűbelezés, akár egy új épületnél vagy felújításnál. Felújításnál minden esetben kell dűbelezni, hiszen a ragasztónak a tapadószilárdsága kérdéses, mert nem tudjuk, hogy mennyire tudtuk megtisztítani az adott felületet, illetve algás e mondjuk a homlokzat. Új építésnél az irányelv, a szakma azt mondja, hogy a ragasztónak a tapadószilárdsága elegendő lenne, tehát nem lenne szükséges a dűbelezés, viszont a polisztirol lapok erőteljes mozgása (hőtágulása) miatt, ami az úgynevezett matrac-effektus, mindenképpen erősen ajánlott a megfelelő, minimum 6 db/m2-es dűbelezés (a dűbelszám nagyban függ az épület magasságától, alakjától, a hőszigetelő anyag típusától és vastagságától, ill. az alkalmazandó dűbel terhelhetőségétől).

Hogyan rögzítsük a dűbeleket?

Az üreges falazóelemeknél vagy a pórusbeton (Ytong márkanevű) falazóelemek esetében nem szabad ütvefúrással elkészíteni a dűbelezést. Ez azért lényeges, mert az ütvefúró gyakorlatilag szétveri a cellaszerkezetét egy üreges téglának, illetve a pórusbetonban pedig egy alaktalan fúrat készül. Hiába lesz egy nagyon professzionális dűbel telepítve, nem fog majd megfelelően ez a dűbel és gyakorlatilag mehet az egész a kukába.

Milyen mélyre szükséges a dűbeleket beütni a hőszigetelésbe?

Nem szabad mélyre ültetni a dűbeleket, az előírás azt mutatja, hogy a hőszigetelés síkjába maximum 1-1,5 mm-t szabad besüllyeszteni a dűbelt (értsd: dűbeltányért). Ha túl mélyre van ültetve a dűbel, akkor az a későbbiek során akár színelváltozást is mutathat. De alapvetően az a probléma, hogy egy mélyre ültetett dűbel előtt vastag ragasztópogácsa fog kialakulni, ami a későbbiek során esztétikai problémákat is fog okozni.

Vannak témák, melyek mindig fontosak, ezért gondoltuk, hogy nem megyünk el szó nélkül a ragasztás technikájának fontossága mellett. Miután a lábazati indítóprofil felkerült a helyére, elkezdődik maga a ragasztás. Nagyon fontos szabály, hogy a homlokzati hőszigetelő lapokat csakis az ún. perem-pont módszerrel szabad felragasztani. Ez azt jelenti, hogy minden egyes lapot kb. 5-6 cm széles sávban körben, hátul meg kell kenni, illetve három, tenyérnyi méretű pontot kell helyezni a lapnak a közepére (min. 40%-os felületi ragasztás), ez fontos tűzvédelmi szempontból is, illetve fontos az ún. matrac-effektus elkerülése végett is.

Sarkalatos pont ennél a munkaszakasznál, ha rosszul van bekeverve a ragasztó. Semmiképp sem szabad túlkeverni, tehát egy lassú, 600 fordulat/perc sebességű keverőgéppel kell a folyamatot elvégezni. A ragasztót bekeverés után pihentetni isszükséges, ennek elmulasztása a későbbiek folyamán problémákat okozhat, majd ismét átkeverni és indulhat a munka.

Grafitos hőszigetelő lapok ragasztása

A fehér, hagyományos polisztirol lapoknak (mint pl. a Hungarocell) a ragasztó anyaga a kékzsákos, Thermomaster Fix sztenderd ragasztó. Ezzel a termékkel az XPS lapokat - amiket lábazatnál használunk - is fel lehet ragasztani. A grafitos hőszigetelő lapok esetében az időjárási körülményektől függően, napsütésben, nagy hőmérsékleti ingadozásnál erőteljesebb tágulás, zsugorodás figyelhető meg. Ezért van egy speciális, kifejezeten erre a célra kifejlesztett, magas ragasztási képességű Thermomaster Fix Premium nevezetű ragasztóanyagunk.

A hőszigetelő lapok felragasztásánál, illetve azok elhelyezése közben nagyon sok szabályra kell figyelni, ezek közül szeretnék most egy-kettőt kiemelni. Az egyik ilyen szabály, hogy a lapokat természetesen szoros illesztéssel kell egymás mellé helyezni. Hogyha ez nem így történik, akkor ott mindenképpen hőhidas lesz a szerkezet, és ezeket a fugákat csakis PUR ragasztóhabbal szabad, illetve kell kitölteni. Nem szabad ezekbe a hézagokba hagyományos, poralapú ragasztót bekeverni, mert az a későbbiek során elváltozásokat okozhat a homlokzaton.

A sarkokon kötésbe kell rakni a lapokat, minimum fél, illetve egésztábla méretekben szabad dolgozni. Általános felületen szintén kötésben, tehát eltolással (min. 1/3-ad) kell felhelyezni a lapokat. Miután becsiszolásra kerültek a felületek, nagyon fontos az, hogy a felületet portalanítsuk a polisztirol gyöngyöktől, hiszen az a későbbiek során problémát okozhat, a ragasztó nem fog tudni megfelelően tapadni az adott felületekre. Még egy fontos szabály a polisztirol elhelyezésnél: a nyílászárók körüli kialakítás. Semmiképpen sem szabad azt a hibát elkövetni, hogy a nyílászárónak az éleivel együtt futnak a lapillesztések. A polisztirol lapokat a sarkokon mindenképpen úgynevezett zászlósan kell kivágni, és így a sarkokra felhelyezni.

Deák Szabolcs